| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Bútor alapanyagaink, fa típusok részletezése Az
Aktív Bútor Kft. nem kötelezte el magát egyetlen
faanyag mellett sem. Tanáccsal kérésre örömmel szolgálunk ügyfeleinknek, de a
döntés az Önök joga. Tömörfa: Tisztafából
ma már meglehetősen kevés bútor készül világszerte egyfelől az ára, másfelől
kedvezőtlen tulajdonságai és környezetvédelmi okok miatt. Ha mégis rászánja
magát egy gyártó, az a legtöbb esetben a legigénytelenebb faanyagokat
választja, ami még rosszabb, mint ha a legjobb minőségű bútorlapból dolgozott
volna. Nézzük az előnyöket és hátrányokat a teljesség igénye nélkül. Hátrányok: Hogy
egy szekrény oldalának megfelelő méretű hibátlan falaphoz jussunk, annak vajmi
kevés az esélye, ezért áthidaló megoldásként deszkák összedolgozásával
igyekeznek a bútorgyártók ezt a hatást elérni. Persze még így is sok fát ki
kell vágni ahhoz, hogy viszonylag kevés darabból összeálljon egy nagyobb
hibátlan elem (a legtöbb esetben sok apró darabból fércelődik össze egy
tekintélyesebb darab). Annak természetesen végképp nincs esélye, hogy egy fából
készüljön akárcsak egy nagyobb szekrény is, nem még egy szobabútor. Teherbírás
szempontjából a tiszta faanyagok közepesek, miközben súlyuk jelentős (a
rendszeres átfogó takarítás ilyen bútorok esetén igen körülményes, néha
egyenesen lehetetlen), maga a bútor pedig igen
érzékeny nedvességre, szennyeződésre, fényre, letakarásra. Előnyök: Ha
a fentiek ellenére mégis emellett az anyag mellett döntünk, valódi természetes
érzést kapunk cserében, különösen, ha nem festetjük, hanem vagy natúran hagyjuk
(lakkozottan, hogy ne szennyeződjék) természetesen sötétedni (és így velünk
öregszik, velünk szépül a bútor), vagy pácoltatjuk, és külön ízt adunk neki,
miközben alig veszít a bútor a fa természetességéből. Sérülés esetén javítani
igazából csak a tisztafából készült bútorokat lehet, azokat viszont
gyakorlatilag teljes mértékben szinte bármilyen mértékű károsodás esetén
(restaurálás). Megmunkálásuk évezredes hagyományt követ, így a dizájn és az
elegancia olyan széles tárháza nyílik meg előttünk ilyen igényes alapanyag
választásával, amire még csak esélyünk sincs bármi egyéb alapanyag esetében.
Koncepció: Tiszta
faanyagból egy életre vesz az ember bútort magának. Elérhető
anyagok: Gyakorlatilag
bármilyen fafajta elérhető a fenyőtől a tölgyön át a tikfáig vagy mahagóniig. Bútorlap
(faforgács lap)
A
legelterjedtebb bútor-alapanyag a világon, aminek legfőbb oka a kedvező
árfekvés, könnyű kezelhetőség, alacsony súly (takarításhoz, szoba átrendezéshez
gyakran egyetlen ember is elegendő), környezetbarát jelleg. Gyártására a
legelterjedtebb fákat használják, amiket ledarálnak és
kötőelemekkel sűrítve ragasztanak össze, végül laminálják vagy furnérozzák. Laminált bútorlap
Ha
a faforgács lap piaci részesedése a bútorgyártásban 90%, akkor azon belül a
laminált faforgács lapé szintén 90%, aminek egyetlen oka a rendkívül alacsony
ár, hiszen a laminálás nem egyéb, mint a faforgács lap vagy farost lap (amit a
svéd bútorgyártók előszeretettel választanak) műanyag bevonattal való ellátása. Hátrányok: Legfőbb
hátrányának az alapanyag silány minősége említhető, ami a profitmaximálás miatt
következik be azáltal, hogy szinte minden ipari gyártó (élükön a svédekkel) a
legigénytelenebb, bútorgyártásra még éppen alkalmas minőségű faforgács lapot,
sőt sok esetben egyenesen egy vastagabb farostlemezt használnak. Így a bútornak
nem lesz igazi tartása sem, és ha a fiókokat nem a boltok demóiban látható
optimális szögben húzzuk (ami természetesen a hétköznapi használatban merő
képtelenség!), akkor igen hamar tönkremennek, javításuk
pedig gyakorlatilag lehetetlen. Előnyök: Vannak
a fentieknél sokkal jobb minőségű alapanyagok is, amelyek ugyan 30-50%-kal
drágábbak, de legalább nem roggyan meg az ajtajuk a 2 éves szavatossági időt
követően. (Ez az összeg egyébként a bútor teljes költségének csupán mintegy a
9-10%-át teszi ki. A többi a faanyag feldolgozása,
megmunkálása, a bútortervezés, a munkadíjak, az anyagmozgatás és szállítás, a
reklám és marketing költség, valamint a szép nagy üzletek fönntartásának
horribilis költsége. A bútorok árában a gyártók rendszerint ezeket a
költségeket fizettetik meg a vevőkkel.) Tehát az elérhető legjobb minőségű
laminált faforgács lapból könnyűszerrel készíthető 10-15 évig még emberi
használat mellett is tökéletes minőségben működő bútor. És ez a lényeg.
Manapság az ízlés és a dizájn olyan dinamikusan változik, hogy aki nem akar
ódivatú és ciki lenni, annak minimum 10-15 évente cserélnie kell a bútorait. További
előnyt jelent, hogy a laminálással az MDF olyan védelemhez jut, ami ellenáll a
párának, sőt a közvetlen nedvességnek is, csak kissé hat rá a közvetlen fény,
tisztítása igen egyszerű, lemosható, a világ minden színében és árnyalatában
kapható, de akár festhető is. Koncepció: A
divat költséghatékony folyamatos leképezése otthoni környezetünkben. Elérhető
színek: Gyakorlatilag
bármilyen színben elkészíthető. Furnér
A
furnér átmenetet képez a tisztafa és az MDF között (tisztafa lap bútorlap
alapanyagon), mindegyiknek a jó tulajdonságait magában ötvözve. Árban még a
legjobb minőségű laminált faforgács lap árának is minimum a duplája, de
korábban láttuk, hogy a termék árának a faanyag csupán töredéke. (Természetesen
a mahagóni furnéré nem az.) Furnérozott bútorlap esetében mi közvetlenül a
tiszta faanyaggal érintkezünk, ezért ugyanúgy is kell rá vigyáznunk (közvetlen
nedvességtől, direkt fénytől óvnunk, havonta bútorápolóval kezelnünk
szükséges.) Ha azonban a modern dizájn szerint akár 5-7 cm vastagságú lapokból
gyártatunk, még akkor is árban fogható, súlyát tekintve mozdítható terméket
kapunk tetszőleges méretben és fából. Hátrányok: Nem
csak az előnyöket örökölte a tisztafától és a bútorlaptól, hanem a hátrányokat
is, amiket föntebb megtalálunk, de ha valaki a tisztafa élményét is magáénak
akarja tudni, szeretne divatos, dizájnos maradni, és még a szobáit is időnként
alaposan kitakarítja és átrendezi, csak ez a kiváló anyag marad számára. Előnyök: Tökéletesen
szabad kezet ad a gyártáshoz és tervezéshez, könnyű és természetes. Előnye még,
hogy csak kevesen merészelnek silány minőségű bútorlappal dolgozni
mondjuk tölgy furnér esetén, nem beszélve a dió, a cseresznye vagy a tikfa
furnérokról. A furnért gyakran intenzíven felületkezelik, festik. Különös, de
igen jól állnak neki a modern, 3. évezredi színek. Koncepció: Elit
dizájn-bútorok gyártása azoknak, akik megengedhetik maguknak a luxust. Elérhető
színek: A
létező faanyagok természetes vagy némiképp módosított, pl. feketére pácolt,
fehérre festett színei. Leggyakrabban 6-8 szép és megfizethető faanyag létezik. Rétegelt
lemez
Az
egyik legkülönlegesebb faanyag. 50 évvel ezelőtt használata igen elterjedt
volt, ma meglehetősen ritka, pedig a legerősebb, legstrapabíróbb faanyag a
földön. Valójában vékony falemezek egymásra ragasztásával hozzák létre, ügyelve
arra, hogy a felhasznált faanyagok erősségeit ötvözzék. (Olyan ez, mint a
vasbeton, együtt rugalmas és szilárd, külön a beton és külön a vas nem
alkalmasak építészeti célokra.) Hátrányok: Drága
és divatjamúlt. Teherbírása esetenként annyira abszurd, hogy az ember azt
gondolná, nincs is egy átlagos lakásban alkalmazási területe (legfeljebb, ha
festőalbumokkal terhelünk halálra egy két végén
rögzített 3 méter hosszú polcot vagy ilyesmi). Előnyök: Retró
hatású, az 50-es évekre utal vissza, elképesztően tartós és szilárd. Ahol ilyen
igény mutatkozik (nem csak lépcsők esetén), ott használata nagyon nehezen
kikerülhető. Koncepció: Izgalmas
megjelenés a különböző színű préselt falemezektől, és amiatt, hogy rajtunk
kívül szinte egyetlen más fiatalnál nincs ilyen lakáselem. Elérhető
színek: Vagy
sötétebb, vagy világosabb, vagy a kettő különös keveréke. Faanyag fafajták: Faanyag
fafajtákról tulajdonképpen csak a tisztafák és a
furnér esetében van értelme beszélni, és mindkettő szempontjából nagyjából
ugyanazt kell elmondanunk. Természetesen tartósság, masszivitás, keménység,
nedvesség- és ütésállóság, meg egyebek szempontjából is különbséget tehetünk a
különböző fafajták között – és például a tartóelemek szempontjából kell is
tennünk –, a bútor mivel elsősorban divatcikk, az emberek számára a küllem, a
megjelenés a döntő. Itt pedig nehéz okosnak lenni. Ha
valakinek a világos faszín tetszik, akkor fölösleges
neki a mahagóni meleg szépségéről ódákat zengeni. Ezért az alábbiakban
leginkább képek formájában mutatnánk be a különböző természetes és színezett
fafajtákat.
Csak
természetesen! A
fa nem egyszerű alapanyag, és az egyes faanyagok is jelentős eltérés mutatnak
tulajdonságaikban. Mindegyikükre igaz azonban, hogy folyamatosan kezelést,
gondozást igényelnek, még a furnérok is, amelyek magukban hordozzák eredetük
valamennyi előnyös és előnytelen tulajdonságát is. Amikor megvásároljuk őket
hetekig nem szabad semmivel letakarnunk, hogy fölvegyék lakóhelyünk
mikroklímáját, a jellemző nedvességtartalmat, magukba szívják a környező
anyagok jellemző kipárolgásait, fölvegyék az adott fényviszonyoknak megfelelő
tartást. Mindenhol
a megfelelőt: A
faanyagokat különböző szempont szerint osztályozzuk azért, hogy az esztétikai
megjelenésen túl a faanyag tulajdonságainak megfelelő felhasználási területet
válasszunk. Például
padlók csak a legkeményebb fákból készíthetőek, mert a magas igénybevétellel
szemben csak ők képesek huzamosabb ideig ellenállni. Természetesen ugyanilyen
fontos tényező a nedvszívó képesség és kiszáradás, nedvességgel, hővel
(hideggel és meleggel egyaránt), fénnyel, ütéssel, nyomással szembeni ellenálló
képesség, illetve maga a konkrét reakció (meggyullad, megvetemedik, megszívja
magát, eltörik, meghajlik, elszíneződik stb.). Minden faanyag produkálja a fentiek
közül valamennyit, a kérdés az, hogy milyen igénybevétel mellett milyen
mértékben. Faanyagok
kezelése: Valamennyi
faanyag tulajdonság javítható mélyrétegű- illetve felületkezeléssel.
Szakértelemmel alkalmazva ezáltal még a fa szerkezete
is kidomborodik, szépsége csak még jobban láthatóvá válik. Keményfa
megnevezéssel angol nyevterületen lombhullató fákat szokás illetni: Tölgy,
juhar, cseresznye Puhafának
a tűlevelűeket nevezzük: Fenyő,
cédrus, ciprus A
magyar szaknyelv inkább konkrét keménységvizsgálatok szerint értelmezi a fa
keménységét a következők szerint: ·
igen puha: hárs, fűz, egyes nyárfák, ·
puhafák: luc-, jegenye-, erdei-, vörösfenyők, ·
közepesen kemény: szelídgesztenye, tölgy, bükk, kőris, platán,
szil, hegyi juhar, ·
kemény: akác, gyertyán, tiszafa, ·
igen kemény: ébenfa.
Vörös és fehér tölgy: Igazi
igényes bútor alapanyag mind a kettő. A fehér tölgy rajzolata erősebb, de igen
esztétikus mind a kettő. Kemény, gőzölve mégis hajlítható, tömörsége az egyik
legnagyobb a létező fafajták közül (különösen a fehér tölgyé). Bútorok, ajtók
és ablakok, padlók készíthetőek belőle. Tisztafaként gondozása több
odafigyelést igényel, tömörsége igen magas, a belőle készült robusztusabb
bútorok több generációt is képesek kiszolgálni. Pácolható és festhető, de
natúr, lakkozott állapotában a legszebb. Lassú száradása miatt egyáltalán nem
mindegy (bármilyen felhasználási terület esetén), hogy milyen módon és mennyi
ideig lett szárítva feldolgozás előtt. Fény és hőállósága kiváló. Bükk: Keményfa,
de keménysége alatta marad a tölgyének, faanyagának esztétikája azonban
finomabb annál. Gyorsan szárad, de vetemedik, ezért szárítása, kezelése
körültekintést igényel. Fény- és hőállósága kiváló. Egy nagyságrenddel kevesebb
bútor készül belőle, mint a tölgyből. Szil: Tömör
keményfa. A vörös szilt gyönyörű sötét színe tette kedveltté. Szövetszerkezete
igen durva, ami sajátos külsőt kölcsönöz a belőle készült bútoroknak. Festve,
színezve faszerkezete igen erős hatást kelt. Megmunkálása makacs rostszerkezete
miatt nem könnyű, de a már elkészült lapok illeszthetősége, rögzíthetősége –
akár ragasztással is – rendkívül jó. Fény- és hőállósága jó. Cseresznye: Gyümölcstermő
fából igen sajtos élmény bútort készíteni. Faanyaga már friss korában is nagyon
szép vöröses, ami a korral csak mélyül. A fa keménysége mérsékelt, a fa rostja
rendkívül finom, egységes. Gyorsan és szépen szárad, amelyet követően
alakváltozást alig mutat. Fény- és hőállósága jó. Az anyag szépsége és könnyen
ragyogóan simára csiszolhatósága miatt népszerű hangszer alapanyag is. Dió: Csokoládébarna
anyaga, vastag rostjai ámulatba ejtően szépek az ilyen esztétikára fogékonyak
számára. Kedvező tulajdonságai miatt szinte bármilyen bútoripari alkalmazásra
fokozottan ajánlható. Ha nem gőzöljük, akkor egészen világos, fehéres részek
fogják tarkítani a belőle készült felületeket, ami nagyobb felületek, esetleg
egy padló esetében egyenesen ajánlott. Rajzolata, esztétikája a diónak a
legváltozatosabb. Csak igen lassan, rendkívül nagy gonddal szárítható. Fény- és
hőállósága kiváló. Pácolással különleges hatást kelt, mindamellett lakkozva a
legszebb. Nyár (fekete, rezgő): Ha
a keményfa besorolás nem botanikai, hanem valóban a faanyag keménységére utaló
meghatározás lenne (mint ahogy a magyarban ez gyakran így is van), a nyárfát
aligha lehetne keményfának tartani. A csekély igénybevételű, inkább puhább,
világosabb, páratartalom változást jobban tűrő területeken ezt alkalmazzák.
Alacsony hővezető képessége igazi szauna-alapanyaggá avatták. A vágási
felületeken könnyen bolyhosodik, ami megfelelő kezeléssel megszüntethető. (Ha
nem tesszük, könnyen kitépi használója ruháját). Fűz: Világos
krém színe és sajátos szálszerkezete miatt meglehetősen egyedi esztétikájú. Nem
túl kemény. Könnyen szárítható, de a széleken bolyhosodik. Szilárdsága gyenge,
teherbírása csekély. Szép bútor készíthető belőle. Hárs: Teljesen
egységes, szinte szálmentes, rostmentes világos krém színe teszi népszerűvé.
Nem túl kemény. Könnyű megmunkálhatósága miatt elsőrendű faszobor alapanyag.
Ragyogóan csiszolható. Könnyen és gyorsan szárad. Ablakredőnyök jellemző
faanyaga is. Juhar (kemény és puha fajtáját különböztetjük meg): Kanada
jellegzetes fája. Szép, egyenes rostszerkezete jellegzetes. Lassan és nagy
alakváltozással szárad. Fény- és hőállósága megfelelő. Könnyen lakkozható
sötétebb tónusra, nagy felületeken jól fest. A kemény juhar (keménysége 25%-kal
nagyobb puha társánál) kopásállósága kiváló. Lépcsők, korlátok, falfelületek
burkolására semleges külseje miatt kiválóan alkalmas. Kőris: Szintén
egy kiváló, semleges faanyag, amit hatalmas felületű bútoripari alkalmazásra
találtak ki (irodák nagy méretű bebútorozott felületeinek lefedésére, robusztus
konyhabútorok gyártására). Maga a faanyag szövetszerkezete még a szilénél is
durvább, ám annak remek esztétikája nélkül. Gyakran még a vörös tölgy
helyettesítésére is használják, amihez szintén hasonló a szálszerkezete, színében pedig egészen közel áll hozzá, leszámítva a tölgy
gyönyörű vöröses árnyalatát. Minden egyéb faipari tulajdonsága ellenben magasan
veri a mezőnyt. Az asztalosok álma, a szép bútorra vágyók rémálma. Ostorfa: A
talán legigénytelenebb létező fafajta, amivel Budapest útjait felszerelték az
elmúlt 30 évben (mert jól bírja az ólmot és a levegőszennyezést): vékony szár,
gombóc a tetején, a gyerekrajzok fája. Ipari alkalmazásra kiváló, külleme a
kőrisével vetekedően esztétikátlan. Sárga, durva rostozatú felülete festés után
kiált. Platán: Rendkívül
sűrű rostozatú, a világostól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú megjelenése
csodálatosan szép faanyaggá avatja. Nem túl kemény, mégis ütésálló, jó hőtűrő,
egészen különleges fa. Erezete finomsága miatt szobai használatú edények
készítésére is előszeretettel használják. Intarziás bútorok világos részeinek elsőrangú
alapanyaga. Nyír: Különleges
esztétikájú keményfa. Rostjának mintázata sima, egységes és fodros. Szépen
színezhető. Száradása lassú, és erős zsugorodással jár együtt. A fa nehéz és
kemény. Fény-, ütés- és hőállósága kiváló. Mind nagyobb felületű bútorok, mind
falfelületek beborítására annak ellenére kiválóan alkalmas, hogy rostjai erős
rajzolatúak, egységességük azonban megemeli a hatást. Éger: Igen
ismerős külseje elárulja, hogy korábban számos lakkozott bútor készült ebből az
alapanyagból. És méltán! Frissen vágva szinte fehér, de gyorsan bevörösödik.
Nem csupán a megmunkálás szempontjából kiváló, hanem pusztán lakkozással,
pácolással is igen szép felületet ad. Dió, mahagóni és cseresznye színre
pácolható. Maga a fa puha, ütés-, fény- és hőállósága egyaránt kívánnivalót
hagy maga után. Összességében mégis az egyik legkiválóbb bútor alapanyagnak
tekinthető. Tulipánfa: Krémes
színe és szinte rajzolt erezete Amerika egyik legnépszerűbb bútor alapanyagává
tették. Könnyen szárad, könnyen megmunkálható, talán a legkönnyebben pácolható,
lakkozható és festhető. Puha, ütés-, fény- és hőállósága egyaránt gyenge.
Leginkább nagyobb felületek külső borítására alkalmas. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
