• Főoldal
  • Lakásbútor
  • Irodabútor
  • Bemutatkozás
  • Tervezés
  • Megvalósítás
  • Elérhetőségünk

Bútor alapanyagaink, fa típusok részletezése


 

Az Aktív Bútor Kft. nem kötelezte el magát egyetlen faanyag mellett sem. Tanáccsal kérésre örömmel szolgálunk ügyfeleinknek, de a döntés az Önök joga.

 

 

Tömörfa:

 

Tisztafából ma már meglehetősen kevés bútor készül világszerte egyfelől az ára, másfelől kedvezőtlen tulajdonságai és környezetvédelmi okok miatt. Ha mégis rászánja magát egy gyártó, az a legtöbb esetben a legigénytelenebb faanyagokat választja, ami még rosszabb, mint ha a legjobb minőségű bútorlapból dolgozott volna. Nézzük az előnyöket és hátrányokat a teljesség igénye nélkül.

 

Hátrányok:

Hogy egy szekrény oldalának megfelelő méretű hibátlan falaphoz jussunk, annak vajmi kevés az esélye, ezért áthidaló megoldásként deszkák összedolgozásával igyekeznek a bútorgyártók ezt a hatást elérni. Persze még így is sok fát ki kell vágni ahhoz, hogy viszonylag kevés darabból összeálljon egy nagyobb hibátlan elem (a legtöbb esetben sok apró darabból fércelődik össze egy tekintélyesebb darab). Annak természetesen végképp nincs esélye, hogy egy fából készüljön akárcsak egy nagyobb szekrény is, nem még egy szobabútor. Teherbírás szempontjából a tiszta faanyagok közepesek, miközben súlyuk jelentős (a rendszeres átfogó takarítás ilyen bútorok esetén igen körülményes, néha egyenesen lehetetlen), maga a bútor pedig igen érzékeny nedvességre, szennyeződésre, fényre, letakarásra.

 

Előnyök:

Ha a fentiek ellenére mégis emellett az anyag mellett döntünk, valódi természetes érzést kapunk cserében, különösen, ha nem festetjük, hanem vagy natúran hagyjuk (lakkozottan, hogy ne szennyeződjék) természetesen sötétedni (és így velünk öregszik, velünk szépül a bútor), vagy pácoltatjuk, és külön ízt adunk neki, miközben alig veszít a bútor a fa természetességéből. Sérülés esetén javítani igazából csak a tisztafából készült bútorokat lehet, azokat viszont gyakorlatilag teljes mértékben szinte bármilyen mértékű károsodás esetén (restaurálás). Megmunkálásuk évezredes hagyományt követ, így a dizájn és az elegancia olyan széles tárháza nyílik meg előttünk ilyen igényes alapanyag választásával, amire még csak esélyünk sincs bármi egyéb alapanyag esetében.  

 

Koncepció:

Tiszta faanyagból egy életre vesz az ember bútort magának.

 

Elérhető anyagok:

Gyakorlatilag bármilyen fafajta elérhető a fenyőtől a tölgyön át a tikfáig vagy mahagóniig.

 

 

 

Bútorlap (faforgács lap)

 

A legelterjedtebb bútor-alapanyag a világon, aminek legfőbb oka a kedvező árfekvés, könnyű kezelhetőség, alacsony súly (takarításhoz, szoba átrendezéshez gyakran egyetlen ember is elegendő), környezetbarát jelleg. Gyártására a legelterjedtebb fákat használják, amiket ledarálnak és kötőelemekkel sűrítve ragasztanak össze, végül laminálják vagy furnérozzák.

 

 

Laminált bútorlap

 

Ha a faforgács lap piaci részesedése a bútorgyártásban 90%, akkor azon belül a laminált faforgács lapé szintén 90%, aminek egyetlen oka a rendkívül alacsony ár, hiszen a laminálás nem egyéb, mint a faforgács lap vagy farost lap (amit a svéd bútorgyártók előszeretettel választanak) műanyag bevonattal való ellátása.

 

Hátrányok:

Legfőbb hátrányának az alapanyag silány minősége említhető, ami a profitmaximálás miatt következik be azáltal, hogy szinte minden ipari gyártó (élükön a svédekkel) a legigénytelenebb, bútorgyártásra még éppen alkalmas minőségű faforgács lapot, sőt sok esetben egyenesen egy vastagabb farostlemezt használnak. Így a bútornak nem lesz igazi tartása sem, és ha a fiókokat nem a boltok demóiban látható optimális szögben húzzuk (ami természetesen a hétköznapi használatban merő képtelenség!), akkor igen hamar tönkremennek, javításuk pedig gyakorlatilag lehetetlen.

 

Előnyök:

Vannak a fentieknél sokkal jobb minőségű alapanyagok is, amelyek ugyan 30-50%-kal drágábbak, de legalább nem roggyan meg az ajtajuk a 2 éves szavatossági időt követően. (Ez az összeg egyébként a bútor teljes költségének csupán mintegy a 9-10%-át teszi ki. A többi a faanyag feldolgozása, megmunkálása, a bútortervezés, a munkadíjak, az anyagmozgatás és szállítás, a reklám és marketing költség, valamint a szép nagy üzletek fönntartásának horribilis költsége. A bútorok árában a gyártók rendszerint ezeket a költségeket fizettetik meg a vevőkkel.) Tehát az elérhető legjobb minőségű laminált faforgács lapból könnyűszerrel készíthető 10-15 évig még emberi használat mellett is tökéletes minőségben működő bútor. És ez a lényeg. Manapság az ízlés és a dizájn olyan dinamikusan változik, hogy aki nem akar ódivatú és ciki lenni, annak minimum 10-15 évente cserélnie kell a bútorait.

 

További előnyt jelent, hogy a laminálással az MDF olyan védelemhez jut, ami ellenáll a párának, sőt a közvetlen nedvességnek is, csak kissé hat rá a közvetlen fény, tisztítása igen egyszerű, lemosható, a világ minden színében és árnyalatában kapható, de akár festhető is.

 

Koncepció:

A divat költséghatékony folyamatos leképezése otthoni környezetünkben.

 

Elérhető színek:

Gyakorlatilag bármilyen színben elkészíthető.

 

 

Furnér

A furnér átmenetet képez a tisztafa és az MDF között (tisztafa lap bútorlap alapanyagon), mindegyiknek a jó tulajdonságait magában ötvözve. Árban még a legjobb minőségű laminált faforgács lap árának is minimum a duplája, de korábban láttuk, hogy a termék árának a faanyag csupán töredéke. (Természetesen a mahagóni furnéré nem az.) Furnérozott bútorlap esetében mi közvetlenül a tiszta faanyaggal érintkezünk, ezért ugyanúgy is kell rá vigyáznunk (közvetlen nedvességtől, direkt fénytől óvnunk, havonta bútorápolóval kezelnünk szükséges.) Ha azonban a modern dizájn szerint akár 5-7 cm vastagságú lapokból gyártatunk, még akkor is árban fogható, súlyát tekintve mozdítható terméket kapunk tetszőleges méretben és fából.

 

Hátrányok:

Nem csak az előnyöket örökölte a tisztafától és a bútorlaptól, hanem a hátrányokat is, amiket föntebb megtalálunk, de ha valaki a tisztafa élményét is magáénak akarja tudni, szeretne divatos, dizájnos maradni, és még a szobáit is időnként alaposan kitakarítja és átrendezi, csak ez a kiváló anyag marad számára.

 

Előnyök:

Tökéletesen szabad kezet ad a gyártáshoz és tervezéshez, könnyű és természetes. Előnye még, hogy csak kevesen merészelnek silány minőségű bútorlappal dolgozni mondjuk tölgy furnér esetén, nem beszélve a dió, a cseresznye vagy a tikfa furnérokról. A furnért gyakran intenzíven felületkezelik, festik. Különös, de igen jól állnak neki a modern, 3. évezredi színek.

 

Koncepció:

Elit dizájn-bútorok gyártása azoknak, akik megengedhetik maguknak a luxust.

 

Elérhető színek:

A létező faanyagok természetes vagy némiképp módosított, pl. feketére pácolt, fehérre festett színei. Leggyakrabban 6-8 szép és megfizethető faanyag létezik.

 

 

Rétegelt lemez

 

Az egyik legkülönlegesebb faanyag. 50 évvel ezelőtt használata igen elterjedt volt, ma meglehetősen ritka, pedig a legerősebb, legstrapabíróbb faanyag a földön. Valójában vékony falemezek egymásra ragasztásával hozzák létre, ügyelve arra, hogy a felhasznált faanyagok erősségeit ötvözzék. (Olyan ez, mint a vasbeton, együtt rugalmas és szilárd, külön a beton és külön a vas nem alkalmasak építészeti célokra.)

 

Hátrányok:

Drága és divatjamúlt. Teherbírása esetenként annyira abszurd, hogy az ember azt gondolná, nincs is egy átlagos lakásban alkalmazási területe (legfeljebb, ha festőalbumokkal terhelünk halálra egy két végén rögzített 3 méter hosszú polcot vagy ilyesmi).

 

Előnyök:

Retró hatású, az 50-es évekre utal vissza, elképesztően tartós és szilárd. Ahol ilyen igény mutatkozik (nem csak lépcsők esetén), ott használata nagyon nehezen kikerülhető.

 

Koncepció:

Izgalmas megjelenés a különböző színű préselt falemezektől, és amiatt, hogy rajtunk kívül szinte egyetlen más fiatalnál nincs ilyen lakáselem.

 

Elérhető színek:

Vagy sötétebb, vagy világosabb, vagy a kettő különös keveréke.

 

 

Faanyag fafajták:

Faanyag fafajtákról tulajdonképpen csak a tisztafák és a furnér esetében van értelme beszélni, és mindkettő szempontjából nagyjából ugyanazt kell elmondanunk. Természetesen tartósság, masszivitás, keménység, nedvesség- és ütésállóság, meg egyebek szempontjából is különbséget tehetünk a különböző fafajták között – és például a tartóelemek szempontjából kell is tennünk –, a bútor mivel elsősorban divatcikk, az emberek számára a küllem, a megjelenés a döntő. Itt pedig nehéz okosnak lenni. Ha valakinek a világos faszín tetszik, akkor fölösleges neki a mahagóni meleg szépségéről ódákat zengeni. Ezért az alábbiakban leginkább képek formájában mutatnánk be a különböző természetes és színezett fafajtákat.

 

Faanyag fafajták

Cikkszám    

Jelleg

Kinézet

64002

Bükk

Beech

64012

Tölgy

Oak

64022

Juhar

Maple

64032

Világos Tölgy

Country House Oak

64042

Világos Nyír

Country House Birch

48052

Világos Bükk

Country House Beech

64062

Nyírfa

American Birch

64072

Körtefa

Pear Tree, Planked

64082

Cseresznyefa

Cherry

64092

Tikfa

Merbau

64102

Juhar, zöld

Maple, Green

64112

Juhar, kék

Maple, Blue

64122

Juhar, jég

Maple, Polar

64132

Juhar, szahara

Maple, Sahara

Fiatalított fafajta színek

64001

Tölgy

Oak

64002

Bükk

Beech

64003

Juhar

Maple

 

 

Csak természetesen!

A fa nem egyszerű alapanyag, és az egyes faanyagok is jelentős eltérés mutatnak tulajdonságaikban. Mindegyikükre igaz azonban, hogy folyamatosan kezelést, gondozást igényelnek, még a furnérok is, amelyek magukban hordozzák eredetük valamennyi előnyös és előnytelen tulajdonságát is. Amikor megvásároljuk őket hetekig nem szabad semmivel letakarnunk, hogy fölvegyék lakóhelyünk mikroklímáját, a jellemző nedvességtartalmat, magukba szívják a környező anyagok jellemző kipárolgásait, fölvegyék az adott fényviszonyoknak megfelelő tartást.

 

Mindenhol a megfelelőt:

A faanyagokat különböző szempont szerint osztályozzuk azért, hogy az esztétikai megjelenésen túl a faanyag tulajdonságainak megfelelő felhasználási területet válasszunk.

Például padlók csak a legkeményebb fákból készíthetőek, mert a magas igénybevétellel szemben csak ők képesek huzamosabb ideig ellenállni. Természetesen ugyanilyen fontos tényező a nedvszívó képesség és kiszáradás, nedvességgel, hővel (hideggel és meleggel egyaránt), fénnyel, ütéssel, nyomással szembeni ellenálló képesség, illetve maga a konkrét reakció (meggyullad, megvetemedik, megszívja magát, eltörik, meghajlik, elszíneződik stb.). Minden faanyag produkálja a fentiek közül valamennyit, a kérdés az, hogy milyen igénybevétel mellett milyen mértékben.

 

Faanyagok kezelése:

Valamennyi faanyag tulajdonság javítható mélyrétegű- illetve felületkezeléssel. Szakértelemmel alkalmazva ezáltal még a fa szerkezete is kidomborodik, szépsége csak még jobban láthatóvá válik.

 

Keményfa megnevezéssel angol nyevterületen lombhullató fákat szokás illetni:

Tölgy, juhar, cseresznye

 

Puhafának a tűlevelűeket nevezzük:

Fenyő, cédrus, ciprus

 

A magyar szaknyelv inkább konkrét keménységvizsgálatok szerint értelmezi a fa keménységét a következők szerint:

·          igen puha: hárs, fűz, egyes nyárfák,

·          puhafák: luc-, jegenye-, erdei-, vörösfenyők,

·          közepesen kemény: szelídgesztenye, tölgy, bükk, kőris, platán, szil, hegyi juhar,

·          kemény: akác, gyertyán, tiszafa,

·          igen kemény: ébenfa.

 

Fafajok

Keménység

(szárított)

(N)

Kemény juhar

6450

Fehér tölgy

6049

Kőris

5871

Bükk

5782

Vörös tölgy

5738

Sárga nyír

5604

Fekete dió

4492

Puha juhar

4226

Cseresznye

4226

Ostorfa

3914

Szil

3825

Platán

3425

Éger

2624

Tulipánfa

2402

Fekete nyár

1913

Hárs

1824

Rezgő nyár

1557

 

 

 

Vörös és fehér tölgy:

Igazi igényes bútor alapanyag mind a kettő. A fehér tölgy rajzolata erősebb, de igen esztétikus mind a kettő. Kemény, gőzölve mégis hajlítható, tömörsége az egyik legnagyobb a létező fafajták közül (különösen a fehér tölgyé). Bútorok, ajtók és ablakok, padlók készíthetőek belőle. Tisztafaként gondozása több odafigyelést igényel, tömörsége igen magas, a belőle készült robusztusabb bútorok több generációt is képesek kiszolgálni. Pácolható és festhető, de natúr, lakkozott állapotában a legszebb. Lassú száradása miatt egyáltalán nem mindegy (bármilyen felhasználási terület esetén), hogy milyen módon és mennyi ideig lett szárítva feldolgozás előtt. Fény és hőállósága kiváló.

 

 

Bükk:

Keményfa, de keménysége alatta marad a tölgyének, faanyagának esztétikája azonban finomabb annál. Gyorsan szárad, de vetemedik, ezért szárítása, kezelése körültekintést igényel. Fény- és hőállósága kiváló. Egy nagyságrenddel kevesebb bútor készül belőle, mint a tölgyből.

 

 

Szil:

Tömör keményfa. A vörös szilt gyönyörű sötét színe tette kedveltté. Szövetszerkezete igen durva, ami sajátos külsőt kölcsönöz a belőle készült bútoroknak. Festve, színezve faszerkezete igen erős hatást kelt. Megmunkálása makacs rostszerkezete miatt nem könnyű, de a már elkészült lapok illeszthetősége, rögzíthetősége – akár ragasztással is – rendkívül jó. Fény- és hőállósága jó.

 

 

Cseresznye:

Gyümölcstermő fából igen sajtos élmény bútort készíteni. Faanyaga már friss korában is nagyon szép vöröses, ami a korral csak mélyül. A fa keménysége mérsékelt, a fa rostja rendkívül finom, egységes. Gyorsan és szépen szárad, amelyet követően alakváltozást alig mutat. Fény- és hőállósága jó. Az anyag szépsége és könnyen ragyogóan simára csiszolhatósága miatt népszerű hangszer alapanyag is.

 

 

Dió:

Csokoládébarna anyaga, vastag rostjai ámulatba ejtően szépek az ilyen esztétikára fogékonyak számára. Kedvező tulajdonságai miatt szinte bármilyen bútoripari alkalmazásra fokozottan ajánlható. Ha nem gőzöljük, akkor egészen világos, fehéres részek fogják tarkítani a belőle készült felületeket, ami nagyobb felületek, esetleg egy padló esetében egyenesen ajánlott. Rajzolata, esztétikája a diónak a legváltozatosabb. Csak igen lassan, rendkívül nagy gonddal szárítható. Fény- és hőállósága kiváló. Pácolással különleges hatást kelt, mindamellett lakkozva a legszebb.

 

 

Nyár (fekete, rezgő):

Ha a keményfa besorolás nem botanikai, hanem valóban a faanyag keménységére utaló meghatározás lenne (mint ahogy a magyarban ez gyakran így is van), a nyárfát aligha lehetne keményfának tartani. A csekély igénybevételű, inkább puhább, világosabb, páratartalom változást jobban tűrő területeken ezt alkalmazzák. Alacsony hővezető képessége igazi szauna-alapanyaggá avatták. A vágási felületeken könnyen bolyhosodik, ami megfelelő kezeléssel megszüntethető. (Ha nem tesszük, könnyen kitépi használója ruháját).

 

 

Fűz:

Világos krém színe és sajátos szálszerkezete miatt meglehetősen egyedi esztétikájú. Nem túl kemény. Könnyen szárítható, de a széleken bolyhosodik. Szilárdsága gyenge, teherbírása csekély. Szép bútor készíthető belőle.

 

 

Hárs:

Teljesen egységes, szinte szálmentes, rostmentes világos krém színe teszi népszerűvé. Nem túl kemény. Könnyű megmunkálhatósága miatt elsőrendű faszobor alapanyag. Ragyogóan csiszolható. Könnyen és gyorsan szárad. Ablakredőnyök jellemző faanyaga is.

 

 

Juhar (kemény és puha fajtáját különböztetjük meg):

Kanada jellegzetes fája. Szép, egyenes rostszerkezete jellegzetes. Lassan és nagy alakváltozással szárad. Fény- és hőállósága megfelelő. Könnyen lakkozható sötétebb tónusra, nagy felületeken jól fest. A kemény juhar (keménysége 25%-kal nagyobb puha társánál) kopásállósága kiváló. Lépcsők, korlátok, falfelületek burkolására semleges külseje miatt kiválóan alkalmas.

 

 

Kőris:

Szintén egy kiváló, semleges faanyag, amit hatalmas felületű bútoripari alkalmazásra találtak ki (irodák nagy méretű bebútorozott felületeinek lefedésére, robusztus konyhabútorok gyártására). Maga a faanyag szövetszerkezete még a szilénél is durvább, ám annak remek esztétikája nélkül. Gyakran még a vörös tölgy helyettesítésére is használják, amihez szintén hasonló a szálszerkezete, színében pedig egészen közel áll hozzá, leszámítva a tölgy gyönyörű vöröses árnyalatát. Minden egyéb faipari tulajdonsága ellenben magasan veri a mezőnyt. Az asztalosok álma, a szép bútorra vágyók rémálma.

 

 

Ostorfa:

A talán legigénytelenebb létező fafajta, amivel Budapest útjait felszerelték az elmúlt 30 évben (mert jól bírja az ólmot és a levegőszennyezést): vékony szár, gombóc a tetején, a gyerekrajzok fája. Ipari alkalmazásra kiváló, külleme a kőrisével vetekedően esztétikátlan. Sárga, durva rostozatú felülete festés után kiált.

 

 

Platán:

Rendkívül sűrű rostozatú, a világostól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú megjelenése csodálatosan szép faanyaggá avatja. Nem túl kemény, mégis ütésálló, jó hőtűrő, egészen különleges fa. Erezete finomsága miatt szobai használatú edények készítésére is előszeretettel használják. Intarziás bútorok világos részeinek elsőrangú alapanyaga.

 

 

Nyír:

Különleges esztétikájú keményfa. Rostjának mintázata sima, egységes és fodros. Szépen színezhető. Száradása lassú, és erős zsugorodással jár együtt. A fa nehéz és kemény. Fény-, ütés- és hőállósága kiváló. Mind nagyobb felületű bútorok, mind falfelületek beborítására annak ellenére kiválóan alkalmas, hogy rostjai erős rajzolatúak, egységességük azonban megemeli a hatást.

 

 

Éger:

Igen ismerős külseje elárulja, hogy korábban számos lakkozott bútor készült ebből az alapanyagból. És méltán! Frissen vágva szinte fehér, de gyorsan bevörösödik. Nem csupán a megmunkálás szempontjából kiváló, hanem pusztán lakkozással, pácolással is igen szép felületet ad. Dió, mahagóni és cseresznye színre pácolható. Maga a fa puha, ütés-, fény- és hőállósága egyaránt kívánnivalót hagy maga után. Összességében mégis az egyik legkiválóbb bútor alapanyagnak tekinthető.

 

 

Tulipánfa:

Krémes színe és szinte rajzolt erezete Amerika egyik legnépszerűbb bútor alapanyagává tették. Könnyen szárad, könnyen megmunkálható, talán a legkönnyebben pácolható, lakkozható és festhető. Puha, ütés-, fény- és hőállósága egyaránt gyenge. Leginkább nagyobb felületek külső borítására alkalmas.